Revans
2010-04-28
(Revanche)
Színes, feliartos osztrák thriller, 2009
Főszereplők: Johannes Krisch, Irina Potapenko, Andreas Lust, Ursula Strauss
Írta és rendezte: Götz Spielmann
121 perc
Prisma Film, Spielmannfilm
Mozinet Kft.
Mozipremier: 2010. április 29.
Bécs egy kopott kerületében a szabadult fegyenc, Alex (Johannes Krisch) egy bordélyházban dolgozik, ahol beleszeret Tamarába, az ukrán prostituáltba (Irina Potapenko). Kétségbeesett kitörési kísérletük alvilági életükből egy bankrablás formájában azonban nem a várakozásuknak megfelelően alakul, s az esemény hatására végzetszerűen összefonódik sorsuk egy vidéki rendőr (Andreas Lust) és látszólag elégedett felesége (Ursula Strauss) életével.
INFÓ
Az osztrák filmes, Götz Spielmann lenyűgöző, Oscar-jelölt nemzetközi áttörése, a Revans egyszerre izgalmas thriller és a görög tragédiákat idéző dráma. Az alkotás a bosszú és a megváltás meglepő portréja. Megrázó bosszútörténet, utazás az emberi természet legsötétebb zugaiba, ahol az erőszak és a szépség egymás mellett létezik.
A mű a Berlini Filmfesztiválon három díjat nyert, valamint jelölték a legjobb külföldi film Oscar-díjára.
Götz Spielmann író-rendező:
- a film témájáról:
- A megtorlásról szól? Vagy a kibékülésről? Identitáskeresésről? Ezek mind csak klisék, nincs igazi tartalmuk. Én nem így dolgozom. A Revans egy történet, nem pedig egy képekkel feljavított elmélet. Talán a filmjeim nem a társadalmi összefüggések boncolgatásával próbálnak az élet mélységeibe hatolni, hanem az egzisztenciális kérdésekre koncentrálnak. Ez a szenvedélyem, ez táplálja a kíváncsiságom, ez ösztönöz: kinyomozni az élet értelmét, a belsejében rejlő lényeget. Minden konfliktus és fájdalom, amit a filmjeimben bemutatok, mögöttük felszikrázik az elemi optimizmus - az a meggyőződés, hogy az élet nem feltétlenül egy nagy hiba, és hogy a végén minden értelmet nyer.
- az érzelmekről:
- A Revans egy érzelmes darab, akárcsak az összes filmem. A szereplők kutatnak, különféle tudatalatti érzések bátorítják őket, a szerelem, a bánat, a bosszú, a vágyakozás, a magány, a gyengédség és a szánalom. Szeretem a megható filmeket, de gyűlölöm a giccset és a szentimentalizmust, ezek manipulatív, valótlan dolgok. Az érzelem nem feltétlenül a kristálytiszta gondolkodás és a szabályszerű precizitás ellentéte.
- a vöröslámpás negyedről és a prostitúcióról:
-A vöröslámpás negyed színfalai mögött mindent a haszonszerzés irányít, egy kis pluszpénz innen, sok pénz onnan, néha pedig egy kész vagyon is összejöhet. Minden más a háttérbe szorul. Ez a társadalmunk lényege, ez az, amit felépítettünk, és amiben most is élünk. És egyben ez az alapvető probléma is. A vöröslámpás negyed csak a civilizációnk sűrített változata. A prostituáltak ugyanúgy árulják a testüket, ahogyan néhány úgynevezett sikeres ember eladja a lelkét. Ők a társadalom megbecsült tagjai, pedig valójában a legnagyobb a prostik, mert kapzsiságból cselekszenek, nem szükségből. Nem saját magukat használják ki, hanem másokat, a környezetet, az egész világot.
- A karakterek magányáról:
- A magány valószínűleg a modern élet megfejthetetlen része, ennek ellenére illúziónak tartom. Folyton azt képzeljük magunkról, hogy függetlenek vagyunk a világtól, s ezzel önmagunkat csapjuk be. Ez a fajta szeparáció csak a képzelet szüleménye, tulajdonképpen állandóan és közvetlenül ezer szállal kötődünk a nagy egészhez. A magány a korlátolt tudatunk sajátossága, nem pedig az életé. Külső szemlélő számára az öregember tűnhet a legmagányosabbnak, pedig szerintem ő az a legkevésbé. Tisztában van önmagával, még akkor is, ha ez látszólag megnehezíti az életét. Ez az igazi identitás. Van hite, és nem fél a haláltól. Egyedül van, az igaz, de nem magányos.
