Franco Neróval, a Márió, a varázsló forgatása után
2008-10-22
- Hogy érezte magát a Márió, a varázsló forgatásán?
- A forgatáson nagyon jól éreztem magam. Mindenki nagyon kedves, együttműködő. Korábban már dolgoztam Magyarországon. Szeretem, ahogy dolgoznak, a nyugodtságukat. Maguk igazi profik (szakemberek) Szóval jó volt.
- Hogyan emlékszik vissza az első forgatási napjára Magyarországon - ebben a filmben?
- Az igazat megmondva, nem nagyon emlékszem az első napra. Úgy rémlik, nyugodt nap volt. Ez egy szívből jövő film. Nagyon nyugodt, egyszerű… És hát … én vagyok a film olasz koproducere. És én azért akartam megcsinálni, mert nagyon megtetszett a történet, a novella, és ezért történt, hogy nagy alázattal színészként a film rendelkezésére bocsátottam önmagam, bár a szerepemben nincs semmi rendkívüli, inkább csak egy fizikai jelenlét.
- Mi a véleménye az olaszországi forgalmazás lehetőségéről?
- Nem tudom, mivel ez egy magyar történet, nem lesz könnyű. Ráadásul van néhány kicsit sajátos dialógus a filmben, ahol fordítások hangzanak el, és olaszul - mivel mi mindent leszinkronizálunk - lehet, hogy nehézségekbe fogok ütközni. Ki kell találjam azokat a megfelelő fordulatokat, amelyek megmagyarázzák a történet ezen pontjait.
- Hogy érzi itt magát a tíz-tizenegy évvel ezelőttihez képest? Lát valamilyen változást?
- Nem, nem látok túl nagy változást. Számomra pihenés itt dolgozni. Természetesen itt vannak a hozzám nagyon közel álló, nagyon szeretetreméltó, nagyon együttműködő személyek, mint Garami Szilvia, természetesen, aki árnyékként mindig velem van, vigyáz rám, de ez így jó, nagyon jó.
- A legnehezebb pillanat?
- Az igazat megvallva, nem voltak nehéz pillanataim.
- Az eddig forgatott jelenetek közül melyik volt önre a legnagyobb hatással?
- Nem tudom. Nehéz. Ismétlem. És sokadszorra is megismétlem. Színészként én itt kicsit kényelmes helyzetben vagyok, ez a film egy asszony története, teljes egészében az asszonyról szól. Tehát Márió figurája egy olyan figura, akit ő megálmodik magának. Én inkább csak fizikai jelenlétemet bocsátom a film rendelkezésére.
- Mutassa be a figurát!
- Nem tudom, nem tudom bemutatni. - (Nevet.) - Nem, azt tudom, hogy a novellában Halász Margit, az írónő, őt Varázslónak hívja, mert karizmatikus, erős egyéniségű férfinak kellett lennie. Nem tudom, hogy ez a filmben majd érződik-e, majd a végén meglátjuk, amikor össze lesz vágva a film, akkor majd ítéletet mondhatunk róla, de most ezt nagyon nehéz megtenni.
- Volt már közös jelenete a női főszereplővel.
- Hát igen, kiváló színésznő, kifejezetten remek. És csodálatos ember. Megtanítottam neki egy kártyajátékot, egy olasz játékot, és a forgatás befejeztével neki fogom adni a paklit, mert megérdemli…
(Forrás: Cinema-Film, Budapest Film)
