Kívül tágasabb - interjú Wim Wendersszel
2005-12-12
- Az ön számára mi a film lényege, egyáltalán miről szól?
- A
Kívül tágasabb a szerelemről és a családi kapcsolatokról szóló film. Leginkább az elszalasztott esélyek állnak a középpontjában, valamint a bánkódás ezek felismerése miatt. Életed szerelmének túl késői megtalálásának tragikomédiája.
Howard és Earl kapcsán olyan apa-fiú kapcsolatot szemlélhetünk, amely sosem realizálódott. Howard és Doreen személyében két régi szerelmes újra találkozik, de rá kell döbbenniük, hogy a szenvedélyük már kiégett. Sky és Earl pedig a fivér és a nővér, akik akkor fedezik fel egymást, amikor már majdnem harmincévesek, és egész életükben úgy tudták, hogy egykék.
Ezek az érzelmek összekeverednek, elhatalmasodnak mindenkin. Örömet, fájdalmat és zűrzavart eredményeznek ennek a családnak.
- Hogy alakult ki a forgatókönyv?
- Részemről azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megint Sammel dolgozni. A Párizs, Texas kapcsán végzett közös munkánk mindkettőnk számára olyan sikeres volt, hogy majdnem húsz évig nem is próbálkoztunk egy újabb kooperációval. Azt hiszem, féltünk, vagy babonásak voltunk, hogy tönkreteszünk valami értékeset, ha megpróbáljuk megismételni. Mindenesetre a húsz év elég önmérsékletről tanúskodik, tehát elmentem meglátogatni Samet, és megmutattam neki a szüzsémet. Elolvasta, és kicsit belejavítgatott, de még nem állt igazán össze. Minél többet beszélgettünk róla, minél egyértelműbbé vált, hogy mit szeretnénk elérni, így félredobtuk a vázlatomat, és nekiláttunk egy új sztori kialakításának. Aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal három évig dolgoztunk rajta.
- Nem hamarabb akarták elkezdeni a forgatást?
- De igen, 2002-ben már közel álltunk hozzá, aztán áttettük 2003-ra, de az év nyarán, amikor már kis híján nekiláttunk, megint el kellett halasztani, ezúttal az európai financiális problémák miatt. (Abban az évben több filmmel is ugyanez történt.) Én leforgattam helyette a kis költségvetésű A bőség földjét (Land Of Plenty), közben Samnek és nekem maradt időnk arra, hogy átnézzük a Kívül tágasabb forgatókönyvét. Úgy vélem, ez a kis pihenő jót tett a filmnek, mint ahogy a jó bornak is - az eltelt idővel csak javult a minősége. Néhány dolgot kihagytunk belőle, viszont újabb színekkel gazdagítottuk a palettát.
- Hogyan választotta ki a film zenéjét? Tényleg mindig T. Bone Burnett jut az eszébe?
- E film zenéjével kapcsolatban senki másra nem gondoltam. Szeretem T-Bone muzsikáját, és azt hiszem, hosszú ideig nem érvényesülhetett a tehetsége, mivel mások szerzeményeinek produceri teendőit végezte. Utolsó lemeze, a The Criminal Under My Own Hat 1992-ben jelent meg, és még mindig a legnagyobb kedvencem! És ne felejtsük el, milyen nagyszerű munkát végzett az Ó, testvér, merre visz az utad? című filmben. Tehát már a projekt kezdetétől fogva beszéltem vele, mi több, velem tartott, amikor először elutaztam Samhez. Ők ketten régen ismerik egymást, már a hetvenes évek közepén találkoztak a Rolling Thunder Touron, amikor T-Bone játszotta a gitárszólót Bob Dylannek, és Sam volt a krónikása ennek a rock’n roll történetében jelentős eseménynek.
- A film gyönyörű, és ehhez hozzátartozik az is, hogy egy viszonylag új operatőrrel, Franz Lustiggal dolgozott. Milyen vizuális elképzelései voltak a filmmel kapcsolatban?
- Eredetileg az szerettem volna, ha Phedon Papamichael lesz az operatőr, akivel a Millió Dolláros Hotelt forgattam. De a különböző halasztások miatt, mire elkészültünk, már nem ért rá, ugyanis a Johnny Cashről szóló I Walk The Line produkcióban dolgozott. Franz Lustig A bőség földjében volt az operatőröm - egyébként ez volt az első játékfilmje - és nagyszerűen megértettük egymást. Franz tehát nem egyszerűen beugró volt, hanem a legkézenfekvőbb választás. A rendezőnek nagyon fontos, hogy jól érezze magát operatőre társaságában, hogy azonos legyen az ízlésük, hogy szinte szavak nélkül is megértsék egymást. És Franz, Phedonhoz hasonlóan mindig jókedvű, határozott és érti a tréfát. A filmezés kemény munka, és ajánlatos, hogy közben a rendező és az operatőr között testvéries kapcsolat legyen. Összetartásra és elkötelezettségre van szükség, ez volt a helyzet Franzzal, és igen, igaza van: a film nagyon szépséges, és Franz minden bizonnyal hírnevet fog szerezni magának a Kívül tágasabb.
- Amikor a Párizs, Texast írtuk, ismételten kértem Samet, hogy játssza el Travist. De az idő tájt roppant hajthatatlan volt, és kijelentette: nem képes eljátszani egy olyan szerepet, amelyet mi írtunk meg. Térden állva könyörögtem neki, de csökönyösen ellenállt. És szerencsére megtaláltuk Harry Dean Stantont, aki segített kilábalni abból a megrázkódtatásból, hogy nem oszthattam Samnek szerepet. De amikor elkezdtük írni a Kívül tágasabbat, Sam volt az, aki már a legelején azt mondta, hogy szeretné eljátszani Howardot. És még csak ki sem kellett csavarnom a karját… Tehát Sam kezdettől fogva adott volt. És amikor Doreen figurája belépett a történetbe, rögtön tudtam, hogy Jessica Lange-et szeretném a szerepre. Ők ketten a Farmerek között óta nem játszottak együtt, de Jessica Lange-val forgatni egyébként bármely rendező álma lehet. A két „kölyköt” - bár túl idősek ahhoz, hogy így nevezzem őket, de miután Howard fiáról és lányáról van szó, mindig így emlegettük őket - próbafelvételek során találtuk meg. Heidi Levitt, a szereposztó rendezőm egy könyvben megmutatott nekem minden fiatal színészt és színésznőt. Gabriel Mann egyfajta felfedezés volt számomra, és nagyon hamar meg is győzött, de ismételten visszahívtam, amíg egészen biztos nem lettem benne, hogy ő a lehető legjobb választás Earl szerepére. És akkor természetesen meglepett engem - és valószínűleg önmagát is - amikor elmentünk a stúdióba, és T-Bone felvette vele azt a három dalt, amelyet Earl játszik a filmben. Mannról kiderült, hogy ösztönös tehetsége van a rock’n rollhoz. Sarah Polleyt Atom Egoyan Eljövendő szép napok című filmjében és Az élet nélkülem-ben láttam, és mindkettőben meggyőző alakítást nyújtott. Más színésznőkkel is készítettünk próbafelvételt, de egyik sem veszélyeztette Sarah pozícióját. Ami Howard anyját illeti, sok „anyakorú” színésznőt megnéztem. Howard hatvan körül van, tehát a mamájának egy kicsit idősebbnek kell lennie. Több kiváló hölgyet láttam, és a szereplőválogatásnak ezt a részét élveztem a legjobban, mivel mindannyian kellemesek és viccesek voltak. De abban a pillanatban, amikor Eva Marie Saint kiszállt a Mercedeséből, amelyet ő maga vezetett, és megláttam a hátsó szélvédőjén a feliratot: Tedd le a telefont, vagy állj ki az útról!, rögtön tudtam, hogy megtaláltam az ideális „mamát”. Mint mindenki, én is tökéletesen belezúgtam, amikor felfedeztem őt az Észak-Északnyugatban, majd Oscar-díjas alakítást nyújtott A rakpartonban, amely még mindig a legjobb filmek egyike.
És ott van még Tim Roth. Kedvelem Timet, akár rendez, akár színészkedik. Egyszer már dolgoztunk együtt, igaz, rövid ideig, amikor kisegített a Millió Dolláros Hotelben, amelyben elvállalta Izzy, a narkós költő szerepét. A Kívül tágasabban Sutter, a fejvadász és detektív szerepe teljesen nyitott volt, akár idősebb, akár fiatalabb színész is illett volna hozzá. A figura lehetett volna cselekmény orientáltabb is, de amikor Timre osztottuk a szerepet, inkább a karakter oldalra helyeztem a hangsúlyt. És végül, de nem utolsó sorban Amber szerepére megtaláltuk Fairuza Balkot. Eredetileg csak epizódszerep lett volna, de amikor Sam utoljára átírta a forgatókönyvet, éppen a forgatás megkezdése előtt, Amber jelentősebb karakter lett, így gyorsan keresnem kellett egy színésznőt, aki hitelesen életre tudja kelteni Earl kicsit bolondos barátnőjét. És szavamra, roppant hiteles volt!
- Hogy írtak együtt Sam Sheparddal?
- Sammel együtt írni nagyon különleges folyamat. Ő ugyanis főleg kezdetben nem gondolkodik a „cselekményben”, inkább a „karakterre” összpontosít. Eltartott egy ideig, amíg kialakult bennünk Howard figurája. De amikor már megjelent előttünk, Sam nekilátott az első jeleneteknek. És aztán a következő az eljárás: elolvasom az oldalakat, majd megbeszéljük, finomítjuk, és csak akkor kezdünk hozzá a következő jelenethez. Nem a történet egészével foglalkozunk, ó nem, csak azzal, mit képzelünk el a következő jelenetben. Aztán Sam megírja, én elolvasom, és csak ezután lépünk tovább a következő jelenethez. A forgatókönyvírás tökéletes folytonosságban történik! Jelenet jelenet után, anélkül, hogy megtörnénk a ritmust és előre gondolkodnánk. Ez rendkívüli folyamat, és nagy megpróbáltatást jelent a rendező számára. Meg kell mondanom, nagyon nagy türelmet kell tanúsítanom! De azt is meg kell tanulni, hogy csak a szereplőkre koncentráljunk, és semmi másra. Így biztosak lehetünk abban, hogy a történet a személyekre helyezi a hangsúlyt. Így dolgoztunk majdnem három évig, igaz, két forgatókönyvet a felénél abbahagytunk, mert úgy éreztük, zsákutcába kerültünk. Csak amikor elégedettek voltunk az első teljes „történettel”, akkor ültünk le, hogy megbeszéljük az egészet. Aztán természetesen fejest ugrottunk a szüzsébe, és itt-ott javítgattunk benne, s csak ezután kezdtünk gondolkozni a „cselekményről” .
Nagy élvezet volt, hogy újra felfedeztük, mennyire egy rugóra jár az agyunk. Mi több, megpróbáltuk elnyújtani az élvezetet, ezért jó három évig dolgoztunk a forgatókönyvön, amit persze nyilvánvalóan több részletben írtunk az Egyesült Államok különböző helyein.
- Mennyire fontos a forgatókönyv, amikor filmet készít?
- Ha az ember olyan filmet forgat, amelynek forgatókönyvében tökéletesen megbízik, akkor biztonságban érzi magát, és nyugodtam tud aludni. Ez azt jelenti, hogy sokkal inkább a szereplőkre tudok koncentrálni, és nem kell mással törődni, csak azzal, hogy mit akarok kihozni másnap a színészekből. Ha egy kellemes dialógusokkal teli kiváló történetre hagyatkozhatok, az nagyon megnyugtató érzés. A Kívül tágasabb esetében is így volt, mindenféle aggodalom és stressz nélkül forgattuk, éppen ezért nagyon gyorsan ment, mindössze 36 napig tartott a forgatás.
- Hogyan jellemezné a Kívül tágasabb ritmusát?
- Úgy írnám le, hogy csendes, nyugodt, fegyelmezett, hirtelen dühkitörésekkel…
(Forrás: Best Hollywood)
