Bergendy Péter: Állítsátok meg Terézanyut!
2005-11-12
Át kell venni az érzelmi tempót...
- Milyen érzés volt játékfilmet forgatni megannyi videoklip, reklámfilm után? Mennyire akartad e műfajok stílusát átmenteni, illetve mennyiben változtak meg a rendezői feladatok az Állítsátok meg Terézanyut! forgatásakor?
- Igazából csak egy dologban volt különbség: hosszabb volt játékfilmet készíteni. Míg egy reklámfilmet egy-másfél hónapig csinálok, addig ez több mint másfél évet vett ígénybe. Reklámfilmeket is ugyanúgy készítek, mintha nagyfilmet forgatnék: ugyanazzal az energiabedobással, koncentrálással. A mostani munkám során azért nagyon sokat adott az a tapasztalat, amit a reklámfilmek készítése során szereztem. Más kérdés, hogy itt másként kell közelíteni a témához, mert itt egy történetet kell elmesélni, nem fél-másfél percben, hanem két órában.
- Nem volt-e furcsa számodra, hogy ez végül is egy női film? A női lélekbe kellett beleképzelni magad, szinte női rendezővé kellett átváltoznod!
- De, néha bizony furcsa volt. Néha a batátnőim mondták, már a forgatókönyv olvasásakor: ez olyan pasis rész, csinálj már ezzel valamit… Nagyon szeretem a háborús filmeket, de úgy gondolom, hogy mindig kellően érzelemdús filmeket csináltam. Az, hogy érzelmeket, szenvedélyeket kell bemutatni, közel áll hozzám. Ebből a szempontból mindegy, hogy nő vagy férfi a főszereplő. Egy elmagányosodott ember életét kell bemutatni.
- Az első változatban két óra ötven perc volt a vágott változata, ezt vágtad meg százhúsz percesre. Látva a filmet, néhányunk számára úgy tűnik, feszesebb lehetne az alkotás, ha még húsz-harminc perccel megrövidülne. Te hogy látod most a kész filmed?
- Nem hiszek a kilencven perces filmekben. Ha megnézed azokat az amerikai filmeket, amelyek kilencven percesek, azok többnyire azok, amelyek megbuknak a tesztvetítésen. Kivágnak belőle mindent, csak hogy gyorsabban pörögjön, mert akkor még talán hozhat valamit a konyhára. Szerintem már vagy tíz éve az igazi film kétórás. Eleve szeretem is a hosszabb filmeket. Ha megnézed Az angol beteget vagy A szív hídjait, azok két óra negyven percesek, a Lesz ez még így se! két óra húsz percnyi hosszúságú. Úgy gondolom, a filmemnek van tempója, nem hiszem, hogy bárhol is rá lehetne fogni, hogy unalmas, mert van bizonyos hangulata. Ha valaki erre nem érez rá, lehet, hogy azt fogja érezni, lassabb a kelleténél, de bele kell merülni, át kell venni azt az érzelmi tempót, amit a film követ.
- Tehát vagy ötven percnyi DVD-extrája már van a filmnek, hiszen a kimaradt jelenetekből összejön ennyi...
- Nem, annyi azért nincs…
- …de nem gondoltál-e arra, hogy a Terézanyuból jó huszonöt vagy harmincperces tévé-sorozat is válna?
- Lehetne belőle készíteni egy úgynevezett miniszériát, akár tízrészes sorozat is kitelne, mert van annyi a regényben és a karakterekben, de nem az én hatásköröm, hogy ezen gondolkodjam…
- Most csak a meglévő jelenetekre gondolok…
- …Nem, nem, voltak olyan jelenetek, melyektől fájó szívvel búcsúztunk el, volt olyan jelenet, melyről valóban én is úgy gondoltam, hogy maradjon el, mert akkor tempósabb lehet a film. Csak azért, hogy megmutassuk, ezt is, azt is felvettük, nem tartom jó ötletnek. Igaz, van két olyan jelenet, melyet szívem szerint benn hagytam volna a végső változatban, de hogy mégis kimaradtak, nem fog összedőlni bennem a világ.
- Hogyan történt a filmhez a szereplőválogatás? A szereplők többsége ma nagyon népszerű, más rendezőknél, más filmekben is viszontláthatjuk őket. Néha az volt az érzésem, mintha a Szezont látnám, mert ugyanazok a szereplők voltak egyszerre a vásznon, akik abban a filmben is meghatározó szerepet játszottak.
- Mielőtt elkezdtük a forgatást, volt egy évem, hogy színészeket keressek. Anyagokat gyűjtöttem, megnéztem sokuk játékát. Az elsődleges cél az volt, hogy a lehető legjobb színészeket hívjuk meg. Az, hogy más is meghívja őket, gondolom, azért van, mert mások is úgy gondolják, ők a legjobbak közé tartoznak. Azért nem zavar ez, mert nem baj, ha a magyar filmekben sztárok születnek. Kellenek olyan arcok, akiket megszeretnek, akik miatt bemennek a nézők a moziba. Szerintem inkább jó, hogy a fiatal mai magyar rendezők filmjeiben van egy ilyesfajta színész átjárás.
- Mikor érzed majd úgy, hogy sikeres a film? Hányan nézzék meg, és milyen érzelmekkel jöjjenek ki a nézők vetítésről?
- Örülnék, ha megnéznék kétszázötvenezren a filmet, másrészt igazából akkor siker a mű, ha a nézőket valóban megérinti, és valamit nyújt számukra. Ha elgondolkodnak azon, hogy esetleg hasonló gondjaik vannak nekik is, és talán úgy érzik majd, nekik is váltanuk kellene. Érintse meg őket a film, de ugyanakkor szórakoztassa is őket, és boldog két órát szerezzen számukra. (
Falus Tamás)
